Viaszos kendő szendvicsekhez

Gondolom már senkit nem fogok meglepni azzal, hogy próbálom a lehető legminimálisabbra csökkenteni háztartásunk kimenő hulladék-mennyiségét. :)
Emberem minden nap szendvicset visz magával: ez napi 3-5 csomag, régebben alufóliába (mert azt könnyebben bontja ki, de én lázadtam), később folpackba. Azaz 3-5 x 30 cm alufólia vagy folpack, ami egyetlen használat után ment a kukába. :(
Ez nagyon nem tetszett, a dobozolás nem annyira vált be, a viszos kendők meg elég drágák voltak, ha a teljesen felhasználási igényünkre szeretnék vásárolni (3-5/ nap, kb 2-4 naponta hozza haza... az úgy 15 vászon alaphangon). Aztán a Pinterestet nézegetve jött a felismerés: miért is ne csinálhatnék én magamtól ilyet? :)

Az első a cuki anyagok kiválasztása volt.
Tippek: karakteresen legyen színes és kontrasztos, mert a viasz sötéti fog rajta jócskán. Ne túl vastag anyag legyen, mert a viasz miatt mindkét oldalán lesz minta, meg merevedik is... nem kell atomerős anyag alapból.
Tesztnek jelenleg 5 darab készült. Ebből 2 sötétkék alapon almás, három pedig cuki japán mintás. Nagyon Japán! Ugyanis történt az, hogy munkahelyemen (ahol használt ruha válogatással foglalkoznak) hozzájutottam sok-sok csodaszép színes anyagmaradékhoz. Mivel ez japán feliratos volt, azonnal lecsaptam rá, csak most néztem utána, hogy ez nem csak japán nyelvű, hanem tényleg onnan is van. Teljes szerelem. <3

Az eredeti anyagom mérete határozta meg a kendők méretét: háromba hajtva és egy kenyérszelettel modellezve arra jutottam, hogy pont tökéletes lesz. :)
Cikkcakk ollóval vágtam körbe, hogy ne foszoljon olyan könnyen majd.

Az asztalra leterítettem egy törölközőt (amit nem sajnáltam, mert bármilyen óvatos voltam, a végére viaszos lett), erre egy sötőpapír, majd az anyagot, rá a viaszdarabokat, majd újabb réteg sütőpapírt.
A vasalót melegre állítottam, és egyszerűen belevasaltam a viaszt.
A japán anyagokon látszik, hogy foltos még, ez attól lett, hogy nem egyenletesen sikerült a viaszt vasalni. Az almánál többet tettem rá, az szebb is lett. Ezeket még majd átvasalom némi plusz viasszal, de már késő volt, és be kellett fogni őket. :)
De ígérem lesz fotó, a szép kivitelezésről is.

Azért egy fotó kell az almásakról is, amik már szebb vasalással készültek. És amik párom szerint sokkal férfiasabbak mint a kutyás-macskás.
Utánaolvasásaim alapján ezek a kendők sokszor újrahasznosíthatóak lesznek, vizzel, szivaccsal elmoshatóak (akár hideg vízben mosógépben is ritkán), ha pedig elkezd megtörni rajtuk a viasz, egyszerűen újra kell vasalni (esetleg plusz viaszt tenni és vasalni) őket. Itt még nem tartok, de ezekkel a reményekkel indulok neki. :)

És akkor a puding próbája... A szendvicset meglepően könnyű csomagolni benne. A kézmelegtől eléggé meglágyul a viasz, hogy formáható legyen, és én lepődtem meg a legjobban, hogy mennyire szépen felveszi a szendvics formáját, és meg is tartja.
A hűtőben pláne megdermed, de nem annyira, hogy ne lehetne kicsomagolni szépen.
A kenyér friss marad, nem mondom, hogy pont mint a folpackban, de szinte; szóval nem fog ropogosra száradni, azt garantálom. (És én a kevésbé viaszos kutyással nyomultam a munkahelyen, szóval lehet, hogy még az én technikai kivitelezési hibámből fog adódni.)
És pár nap után rájöttem arra is, hogy teljesen kiiktatható a száradás, ha a szendvicseket egy fémdobozban rakjuk oda. :)
A kendő még asztalterítőként is funkcionál, evés után a morzsákat kirázzuk, és pár nem túl erős hajtással pikk-pakk elpakolható.

 Én oda vagyok meg vissza tőle, komolyan, olyan szép, és olyan jó fogni, és pakolni. És újra és újra. :)