Farmer edzőtáska
Január óta járok edzeni, eddig egy kiszuperált vászontáskában cipeltem a kis cumómat, de most már úgy voltam vele, hogy ideje lenne valami dedikált táska után nézni. Boltban a legolcsóbb edzőtáska 5-6000 ft körül kezdődött, én meg úgy voltam vele, hogy nehogy már a táskám többe kerüljön, mint a cipőm, amit bele teszek. Szóval bojkottot indítottam a bolti táskásra.
Aztán hazafelé gondolkoztam, és arra jutottam, hogy fogok tudni én is varrni táskát. ;o)
Még egy régebbi (soha be nem fejezett ) projektből van nagyon sok 14x14 centin négyzetekre vagdosott farmeranyagok. Mind régi, kiszuperált farmernadrágból. Ezekkel kezdtem el készíteni a táskát, úgy voltam vele, hogy ezzel se szabnom nem kell, se méregetnem. (egyik sem az erősségem varrás terén)
Ha már a négyzeteket használom, akkor férjem ötlete alapján egy-két hímzettet is tettem bele, hogy feldobja. A barna kord (szintén egy leselejtezett nadrágból) élet szintén az ő ötletei voltak.
Lépésről-lépésre leírást vagy fázisfotókat sajnos igazán nem tudok adni, mert az egész folyamatában alakult, és fotózni sokszor el is felejtettem. Nagy vonalakban: először a külső táskát varrtam meg, úgy, hogy a felső oldalát csak a hosszabbik oldalát varrtam hozzá; majd megvarrtam a bélést is (barna kord), szintén így, azzal a különbséggel, hogy ennél az egyik lenti rövidebb oldat is nyitva hagytam. Először a cipzárral illesztettem össze őket, majd a rövidebb oldalakat is levarrtam belülről (eddig kifordítva volt az egész táska), majd visszafordítottam, és az egyetlen látható varrás a bélés belső rövidebb oldalán ejtettem meg. Ja, majd elfelejtem: az aljába egy használt jógamatracból vágtam merevítést. ;o)
Hát, ha valaki ezt így megértette, le a kalappal.
Az egyetlen dolog, amit venni kellett hozzá, az egy 60 cm hosszú cipzár volt.
Egy hétvégém ment rá, amiben persze jócskán növelte a munkaidőt, hogy életemben nem csináltam még táskát, leírásom sem volt, szóval magamnak kellett kitalálnom, hogy hogy is lehet összeállítani az egészet. Ehhez képest büszke vagyok magamra, egyszer nem kellett visszabontanom. :)
A hímzésekről kicsit:
a sahsiko japán hímzésestechnika, sötét színű anyagokon általában fehérrel történő fércöltés, amely eredetileg a régi szakad anyagok egymáshoz rögzítéséra alkalmazták. Különböző minták léteznek, az öltéseknek pedig vannak bizonyos szabályai: egyenletes méretek, és hogy nem keresztezhetik egymást.
No, ezzel a technikával készültek a táska mintái.
Aztán hazafelé gondolkoztam, és arra jutottam, hogy fogok tudni én is varrni táskát. ;o)
Még egy régebbi (soha be nem fejezett ) projektből van nagyon sok 14x14 centin négyzetekre vagdosott farmeranyagok. Mind régi, kiszuperált farmernadrágból. Ezekkel kezdtem el készíteni a táskát, úgy voltam vele, hogy ezzel se szabnom nem kell, se méregetnem. (egyik sem az erősségem varrás terén)
Ha már a négyzeteket használom, akkor férjem ötlete alapján egy-két hímzettet is tettem bele, hogy feldobja. A barna kord (szintén egy leselejtezett nadrágból) élet szintén az ő ötletei voltak.
Lépésről-lépésre leírást vagy fázisfotókat sajnos igazán nem tudok adni, mert az egész folyamatában alakult, és fotózni sokszor el is felejtettem. Nagy vonalakban: először a külső táskát varrtam meg, úgy, hogy a felső oldalát csak a hosszabbik oldalát varrtam hozzá; majd megvarrtam a bélést is (barna kord), szintén így, azzal a különbséggel, hogy ennél az egyik lenti rövidebb oldat is nyitva hagytam. Először a cipzárral illesztettem össze őket, majd a rövidebb oldalakat is levarrtam belülről (eddig kifordítva volt az egész táska), majd visszafordítottam, és az egyetlen látható varrás a bélés belső rövidebb oldalán ejtettem meg. Ja, majd elfelejtem: az aljába egy használt jógamatracból vágtam merevítést. ;o)
Hát, ha valaki ezt így megértette, le a kalappal.
Az egyetlen dolog, amit venni kellett hozzá, az egy 60 cm hosszú cipzár volt.
Egy hétvégém ment rá, amiben persze jócskán növelte a munkaidőt, hogy életemben nem csináltam még táskát, leírásom sem volt, szóval magamnak kellett kitalálnom, hogy hogy is lehet összeállítani az egészet. Ehhez képest büszke vagyok magamra, egyszer nem kellett visszabontanom. :)
A hímzésekről kicsit:
a sahsiko japán hímzésestechnika, sötét színű anyagokon általában fehérrel történő fércöltés, amely eredetileg a régi szakad anyagok egymáshoz rögzítéséra alkalmazták. Különböző minták léteznek, az öltéseknek pedig vannak bizonyos szabályai: egyenletes méretek, és hogy nem keresztezhetik egymást.
No, ezzel a technikával készültek a táska mintái.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése