Figaro áriája - tálcán

Egy számomra nagyon fontos ismerősöm nősült meg idén januárban, és nászajándékként készítettem neki ezt a tálcát. Mozart Figaro házasságából Figaro áriája került rá, egyrészt mert mindig ezt énekelte hajdan volt tinikorunk túrázásai alatt, másrészt meg mert hát ennél stílusosabb zenés ajándékot mit lehetne nősüléskor adni? ;o)
Meg úgy néz ki lassan, hogy nászajándéknak mindig valami pirogravírozott fa kerül ki a kezeim közül.

Kitalálni könnyű volt, ellenben megtalálni hozzá a kottát, már nem olyan egyszerű. Emlékszem én, hogy gimnáziumban tanultuk, de már nincsenek meg a tankönyveim... interneten pedig kvázi nehéz találni egy dallamot, ha nem tudod pontosan, hogy mik keresel. Aztán a szerencse mellém állt, egy ismerős személyében, ugyanis rájöttem, hogy van nekem egy karmester ismerősöm, aki pár órán belül át is küldte nekem a kottát.

A kottát kinyomtattuk a tálcának megfelelő méretben, majd sorokra vágtam. A tálcát beborítottam indigóval, majd a kottasorokat a kívánt helyen maszkolószalaggal átmenetileg fixáltam. Egy erősebb golyóstollal rajzoltam át, hogy a minta mindenképp szépen látszódjon a fán. Még túl is lőttem a célon, néhány fölösleges vonalat alig tudtam eltüntetni a tálcáról a végén. :)

A pirogravírozás maga nagy élmény nekem, bár biztos vagyok benne, hogy van ehhez jobb szerszám is, mint a Lidlben vásárolt csoda, amit 20 percenként hűteni kell. De amennyit alkotok, ez bőven belefér. ;o)
Egyébként itt nagyon résen kellett lenni, mert ugye nem mindegy, hogy üres vagy telefejű-e az a kotta. Grátisz 3 napig csak és kizárólag ezt a dallamot dúdoltam magamban.
Íme én, munka közben:

Mutatok még pár közelebbi képet a tálcáról. A visszajelzés alapján pedig sikere volt. Aztán majd ha megyünk látogatóba, letesztelem, hogy tényleg használják-e. ;o)

Zoli, Zsuzsi, nagyon sok boldogságot nektek!