Színes habcsókkarikák a karácsonyfára
Tavaly, illetve hát már tavalyelőtt arra jutottunk karácsonykor, hogy ideje lenne elkezdeni gyűjteni a szép, kézzel készült üvegdíszeket, mert mindkettőnknek nagyon tetszenek (nincs is annál viccesebb, mint amikor valami olyan dolgot akasztasz a fára, aminek nincs semmi köze a karácsonyhoz, pl. uborka), viszont olyan drágák, hogy aligha fogunk egyszerre egy fára valót összeszedni. Így hoztunk medvéket nyáron Neuswanstein kastélyától, uborkát, éticsigát és BMW Isettát Bécsből.
Szóval az idei, illetve tudom, tavalyi, fánkra már üvegdíszek kerültek, amik önmagukban is már olyan vintage stílus lett, de még igencsak üreske volt. Így jutott eszembe, hogy régen a nagyszüleimnél mindig volt habkarika. Az aztán a retro, csináljunk habcsókot a fára!
Igen ám, de életemben nem készítettem még, nagymamám pedig csak annyit mondott még gyerekkoromban, hogy azt aztán nehéz. Gondoltam bátor leszek, és nekiállok keresgélni, míg rá nem bukkantam Lajos Mari leírására. Csak ajánlani tudom, nagyon jó!
És a "hideg" módszert alkalmaztam, 4 tojásfehérjét kemény habbá vertem majd hozzáadagoltam a cukrot és keményítőt is végül. Igazán tökéletes állagú lett.
Az első pár karikát fehéren nyomtam ki, majd rájöttem, hogy ételfestékkel milyen jópofán lehetne színezni. Így kivettem egy jó nagy kanálnyit egy tálkába, adtam hozzá pár csepp piros ételfestéket, és úgy karikáztam tovább. Amikor ez kifogyott, újabb kanállal vettem, amihez sárga festéket adtam. És ekkor ért a meglepetés! A habnyomóban marat még egy kicsi piros, és a homogén sárga helyett valami csodaszép ombre karikákat kaptam. Utána így léptem tovább a zöld, majd a kék festékre is, így lettek a szivárvány minden színében pompázó habcsókjaim, amik minden elképzelésemet felülmúlták.
4 órát száradtak a sütőben, a külsejük már teljesen száraz lett, amikor kivettem őket, viszont estére kicsit ragacsossá váltak, és csak 3-4 nap múlva száradtak ki rendesen. Szóval még kicsit többet kelett volna várni, mint 4 óra. Majd jövőre. ;)
Szóval az idei, illetve tudom, tavalyi, fánkra már üvegdíszek kerültek, amik önmagukban is már olyan vintage stílus lett, de még igencsak üreske volt. Így jutott eszembe, hogy régen a nagyszüleimnél mindig volt habkarika. Az aztán a retro, csináljunk habcsókot a fára!
Igen ám, de életemben nem készítettem még, nagymamám pedig csak annyit mondott még gyerekkoromban, hogy azt aztán nehéz. Gondoltam bátor leszek, és nekiállok keresgélni, míg rá nem bukkantam Lajos Mari leírására. Csak ajánlani tudom, nagyon jó!
És a "hideg" módszert alkalmaztam, 4 tojásfehérjét kemény habbá vertem majd hozzáadagoltam a cukrot és keményítőt is végül. Igazán tökéletes állagú lett.
Az első pár karikát fehéren nyomtam ki, majd rájöttem, hogy ételfestékkel milyen jópofán lehetne színezni. Így kivettem egy jó nagy kanálnyit egy tálkába, adtam hozzá pár csepp piros ételfestéket, és úgy karikáztam tovább. Amikor ez kifogyott, újabb kanállal vettem, amihez sárga festéket adtam. És ekkor ért a meglepetés! A habnyomóban marat még egy kicsi piros, és a homogén sárga helyett valami csodaszép ombre karikákat kaptam. Utána így léptem tovább a zöld, majd a kék festékre is, így lettek a szivárvány minden színében pompázó habcsókjaim, amik minden elképzelésemet felülmúlták.
4 órát száradtak a sütőben, a külsejük már teljesen száraz lett, amikor kivettem őket, viszont estére kicsit ragacsossá váltak, és csak 3-4 nap múlva száradtak ki rendesen. Szóval még kicsit többet kelett volna várni, mint 4 óra. Majd jövőre. ;)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése