Részeges almamuffin levendulahabbal
Keverke megérkezésével két új funkcióval bővült a konyha-házirabszolga repertoár: citrusprés és gyümölcscentrifuga (hazudok, ez utóbbi eddig is volt, csak jóval macerásabb volt elővenni).
Mivel az utóbbi alkalommal a narancsok már nem voltak valami túl de finomak, visszapártoltunk az almához. Meg kell mondanom, Keverke sok mindenben ügyes, a gyümölcs centrifugálás csak részben tartozik az erősségei közé: igazán finom, és ízletes levet lehet kinyerni vele, ellenben a maradék is még eléggé nedves, sőt, minden almacikk (negyed alma fér bele egyszerre) utolsó 2-3 minimétere feldolgozás nélkül halad a rostgyűjtő tartályába. Tehát ha almalevet akarunk inni, gondoskodnom kell a tetemes mennyiségű maradék feldolgozásáról is. Ez először mézzel, fahájjal történt elfogyasztást jelentett, de most megtaláltam a tutit: részeges almamuffin lesz belőle.
7 közepes almát negyedeltem, kivágtam a magházát és meghéjaztam. Ezek után a gyümölcscentrifugával kipréseltem a levét, a maradék rostot pedig egy keverőtálba tettem. Hozzáadtam 1/2 bögre margarin (muffinba csalni szoktam, és a bolti sima kenyérre való margarint használom... mert van itthon pluszba, ráadásul krémeses kenhető azonnal... és finom lesz!) és 1/2 bögre cukrot, ízlés szerint fahéjat és egy jó löttyintésnyi házi pálinkát (ez most épp ágyas törköly volt). Habosra kevertem, majd hozzáadtam 1 tojás is, és ezzel is elkevertem.
1 és 1/2 bögre lisztbe elkevertem 1 csomag sütőport és 1 csipet sót. Ezt lassan az almás keverékhez adtam, miközben tejet öntöttem még hozzá. (eredetileg kb 1/2 bögre tej kellene, ne sokat számít az alma nedvességtartalma...) Kellemes kevert tészta állagot kell, hogy kapjunk.
200 fokra előmelegített sütőbe tesszük és tőpróbáig sütjük.
Mivel ismerem a férjem, tudom, hogy a "száraz" muffin neki nem lesz a szíve csücske. Így készültem hozzá tejszínhabbal is. Egy doboz habtejszínt felvertem 3-4 evőkanál levendulás cukorral. Hozzáadtam egy csomag habfixálót, majd a tálalás előtt (a még meleg) muffinra halmoztam.
Mivel az utóbbi alkalommal a narancsok már nem voltak valami túl de finomak, visszapártoltunk az almához. Meg kell mondanom, Keverke sok mindenben ügyes, a gyümölcs centrifugálás csak részben tartozik az erősségei közé: igazán finom, és ízletes levet lehet kinyerni vele, ellenben a maradék is még eléggé nedves, sőt, minden almacikk (negyed alma fér bele egyszerre) utolsó 2-3 minimétere feldolgozás nélkül halad a rostgyűjtő tartályába. Tehát ha almalevet akarunk inni, gondoskodnom kell a tetemes mennyiségű maradék feldolgozásáról is. Ez először mézzel, fahájjal történt elfogyasztást jelentett, de most megtaláltam a tutit: részeges almamuffin lesz belőle.
7 közepes almát negyedeltem, kivágtam a magházát és meghéjaztam. Ezek után a gyümölcscentrifugával kipréseltem a levét, a maradék rostot pedig egy keverőtálba tettem. Hozzáadtam 1/2 bögre margarin (muffinba csalni szoktam, és a bolti sima kenyérre való margarint használom... mert van itthon pluszba, ráadásul krémeses kenhető azonnal... és finom lesz!) és 1/2 bögre cukrot, ízlés szerint fahéjat és egy jó löttyintésnyi házi pálinkát (ez most épp ágyas törköly volt). Habosra kevertem, majd hozzáadtam 1 tojás is, és ezzel is elkevertem.
200 fokra előmelegített sütőbe tesszük és tőpróbáig sütjük.
Mivel ismerem a férjem, tudom, hogy a "száraz" muffin neki nem lesz a szíve csücske. Így készültem hozzá tejszínhabbal is. Egy doboz habtejszínt felvertem 3-4 evőkanál levendulás cukorral. Hozzáadtam egy csomag habfixálót, majd a tálalás előtt (a még meleg) muffinra halmoztam.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése