Spenótos ravioli

Tipikusan olyan dolog, amivel be lehet zsebelni jó pár elismerő pillantást, pedig aztán tényleg nem ördöngösség. Kell hozzá egy adag házi tészta. Ahhoz meg csak liszt, tojás, langyos víz, erős kéz és kitartás. (na jó, ennél picit részletesebben olvasható itt)

De előtte még a spenót készüljön el. Pikk-pakk meg van az is.
Ehhez kell egy nagy zacskó spenót a piacról. Suli miatt szombatonként járok ki Gödöllőre, és útközben vagy egy termelői piac... no a fiatalasszony (ott ezt a nevet kaptam), rendszeresen szokott bevásárolni: tojást, diót, mákot, sütőtököt... ja és spenótot is.
Jól átmossuk, senki nem szereti a homokszemek csikorgását a foga között. Aztán mehet a teflonos wokba, némi olívaolajjal és sóval meghintve. Fedő alatt puhára pároljuk. Ez alatt kb a tizedére esik össze.
Pitit kihűtjük, a levét leöntjük (sajnos most nincs szükség rá) aztán leturmixuljuk, és zsemlemorzsával javítunk a tónusán.

Vissza a tésztához. A kitartó dagasztásnak köszönhetően van egy keményebb,  ruganyos tésztánk ugye. Késhegy vastagságúra , és igencsak négyzetesre nyújtsuk ki. A felére kiskanállal ráhalmozzuk a spenótot mátrix elrendezésben.

A halmok között vizes ujjal végigsimogatom a tésztát, hogy tapadjon, majd ráhajtom a másik felét, és óvatosan össze is nyomkodom. Végül pizzavágóval felvagdostam.

A négyzetek szélét villával összenyomkodtam (sietni kell, az utolsó pár darabra már kezdett kiszáradni a tészta, és nyúlás helyett tört, szakadt), majd forrásban lévő sós vízben kifőztem őket. A mozgatásnál mindig óvatosan kell vele bánni, de azért nem vészes, nekem egy se szakadt ki. Pár perc elég, mert friss a tészta.

Tésztaszűrőbe szedtem ki, és istenesen meglocsoltam olívaolajjal, hogy véletlenül se tapadjanak össze, mert nem cél az most.
Frissem-forrón tányérra szedtem és parmezán sajttal és pirított hagymával (jó, tudom, fúj-fúj, de imádom a boltit) megszórva tálaltam.
(azért másnap a munkahelyen, mikrózva sem volt rossz (o; )