Klasszikus linzer, ahogy otthon tanultam

Hétvégén Szécsényben voltunk látogatóban. Valahogy úgy alakult, hogy ha vendégségbe megyünk, mindig viszek sütit, most már elképzelhetetlen is lenne ez nélkül.
Most valami különlegeset szerettem volna, olyat, amit szeretettel tudok készíteni, és kell gyúrni, meg pihentetni, szaggatni és kenegetni... ami idő, hogy rá tudja hangolódni a találkozóra.

Így találtam az linzer receptet, ami nagymamám készített még régen, és én anno lekvárral kenegettem, és ragasztottam össze őket.
(Talán túlságosan is sikerült visszatérni a gyermekkorba...)

Tehát a linzer:
Kell hozzá először is 1 kg liszt (Nagyi titka süteményes liszt nagyon szuper!), 12 dkg zsír, 36 dkg Rama margarin. A lisztben elmorzsoljuk a zsiradékot.

A közepébe mélyedést formázunk, és ebbe kerül: 4 tojás sárgája, 32 dkg cukor (porcukorral homogén lesz, kristálycukorral viszont igazán rusztikus... én ez utóbbit követtem), 1 citrom héja és leve. Végül kellene hozzá vanílis cukor, de az most nem volt itthon... ellenben volt levendulás cukor, ami még jobb is, és ebből került bele még kb 5 dkg. És egy csipet sót.

Hosszan, kitartóan összegyúrjuk. Ez nem kis munka, mert a kézmelegtől lesz igazán omlós a tészta. De csak kitartás és szeretet kell hozzá. (o;

A tésztát négy szép kis gombócba letettem pihenni kb. 2 órára. Utána 2 mm vastag lapokra nyújtottam, és nekiálltam kiszaggatni a kis linzereket. (ez külön vicces volt: a nászútról hoztunk haza egy linzerszaggatót, de azért mégse vihet az ember rendházba kalapácsos-ékes sütiket (sóbánya...), így anyósom szomszédjától kaptam kölcsön klasszikus virágosat)

Sütőpapíron 200 fokos sütőben pár perc alatt aranybarnára sütöttem őket (csak felső állásban ment a sütő) jó sok-sok adagban. Szépen feljöttek. Még azon melegen vágódeszkára szedtem (vigyázz, forrón még omlós, törik!), kihűtöttem, majd lekvárral (barack, szilva, de főképp ribizli) megkenve el is készültek. Bár tapasztalatból mondom, hogy legalább egy nap kell, hogy összeérjen, de utána zseniálisan finom lesz.