Osztrák kenyér

Aminek neve a liszt származási helyére utal pontosan.
Merthogy esküvő (ó igen, volt ilyen is, ezért is tűntem el jobbára, és majd még fogok is róla mesélni!) után Ausztriába utaztunk egy hétre, és én nagyon szeretek az apróbb (vagy épp nagyobb, ha a sólámpára gondolok) szuvenírek mellett nyaraláskor a helyi élelmiszerekből (fűszer, sajt, liszt, felvágott, stb.) is beszerezni egy kisebb kóstolót. Hát így hoztuk haza most egy zacskó Rauch Brotmehlt, ami a csomagolás alapján épp kenyérnek készült. (o;

Most direkt a legegyszerűbb módon szerettem volna megsütni, hogy a liszt íze igazán érvényesüljön.
Egy csomag élesztőt elkevertem 3 dl vízzel és egy tk cukorral, majd a legkisebb hőfokra (kb. 50C) állított sütőben felfuttattam. A keverőtálba kimértem 0,5 kg lisztet, 1 ek sót és 2,5 dkg vajat, majd hozzáöntöttem a felfuttatott élesztőt és kidagasztottam. És akkor most ezzel a kenyérrel fel is avattam Keverkét is, az új konyhai rabszolgámat, akit nászajándékba kaptunk. (illetve a nászajándékokból kaptam, de ugyanaz). (o;
Kelesztettem kb. egy órát a langymeleg sütőben, majd újra átgyúrtam, formáztam, kicsit kelesztettem még az asztalon (amíg a sütő fel nem fűtött 220 fokra), majd egy kis tálka vízzel együtt betettem a sütőbe (alufóliát tettem a tetejére, de csak mert a sütőm igényli...). 20 percig nagy hőfokon, majd még 40 percig 180 fokra mérsékelten sütöttem sütőpapírral bélelt kerámiatálban.
Most végre volt türelmem és csak hidegen szegtem meg. A színe sötét (ezt írták a csomagolásra is), illata igazán finom kenyérillat, állagra tömörebb, sűrűbb, de nem nedves, ízre pedig intenzív, kicsit savanykás kenyéríz. Megérte hazacipelni. (o;