A mi esküvői meghívónk

Eltűntem pár hétre nemrég, de már csak ez történik, ha az ember lánya férjhez megy. Esküvő, nászút, feltorlódott munka-hegyek... Viszont most már megmutathatom, hogy miket is készítettünk mi az esküvőre magunk. (o;
Az első ilyen volt a meghívó. Sokat tanakodtunk rajta, volt egy verzió, hogy "kinyomtatjuk, széttépjük és egy celluxot is adunk a borítékban hozzá", ami talán a legjobban érzékeltetni a tanácstalanságunkat; de végül a Pinterestet nézegetve rátaláltam egy nagyon szimpatikusra.

Mivel nem volt hozzá leírás, ezért a legelső dolgunk az volt, hogy kitaláljuk, egyáltalán hogy lehet elkészíteni, no és persze, hogy miből is. (o;

Amik végül szükségesek lettek:
rafia (ez bármilyen papírboltban beszerezhető, és egy guriga bőven elég is lesz)
újrafelhasznált papírból készült karton (ezt volt a legnehezebb megtalálni, végül a Pantonban sikerült találnunk olyat, ami elég sötét (hogy a csipke érvényesüljön) és vastag (hogy el is bírja a csipkét) (160g) - ez ívben lehetett venni, de az üzletben pár száz forintért le is vágták nekünk A4-es méretre - úgy kell vele számolni, hogy minden meghívóhoz szükséges egy A4-es lap)
csipke (ami mint kiderült, rövidáru boltban vásárolható, érdemes műszálas, nem elasztikus és minimum 12-15 cm széleset választani... mit ne mondjak, ebben a kategóriában nincs nagy választék, mi a körúton találtunk egy boltot, ahol volt egyféle minta, ami még jól is nézett ki... - ebből kell úgy... nagyon sok: mi kb. 100 meghívót készítettünk, és ehhez 22-24 méter csipkét használtunk el (kétszer mentünk vásárolni))
ragasztóstift (az a klasszikus irodai, nekem az uhu vállt be a leginkább, de bármelyik jó lehet - 3-4 nagyobb kiszerelésű kellett a 100 darabhoz)
ragasztó spray (1 nagy kiszerelésű kellett, és volt egy tanulság is: az erkélyen fújtuk, még tavasszal (20 fok alatt), és a szobahőmérsékletű ragasztó kb. 20 meghívó alatt hűlt ki úgy, hogy már nem ragadt... szóval ha hidegebb időben készül, akkor ezzel számolni kell)
háztartási csomagolópapír (ez szerintem senkinek nem kell bemutatni.. nekünk 3 csomagnyi kellett végül, aminek minden ívét nyolcadoltam)
pecsétviasz (6-8 rúd fogyott el, és egyébként interneten nagyon könnyen lehet vásárolni)
WD40 (nagyon is hasznos a pecsételésnél... majd leírom miért)
mintás pauszpapír (betétlapnak, a mi technikánkkal 4 db jött ki egy A4-es papírból)

Az anyagbeszerzések után az első a pecsétminta kitalálása volt. Erre levadásztunk pár rusztikus formájú tárgyat a lakásban, és egyesével a viaszba nyomtuk. Ami mindenképp fontos, az az, hogy fém legyen. A többi dologban szabad a fantázia... nálunk végül egy 1930-as évekből való pengő nyert, többek között azért is, mert a templom is abból a korból való.
Apropó pecsét: no, mi kitaláltuk, hogy ne boríték legyen, hanem viaszpecsétes levél, mert az aztán milyen egyedi... mígnem rá nem kerestünk az internetem a pecsétviaszra, hogy hol is lehet venni... ugyanis szinte mindenhol úgy árulják, hogy "pecsétviasz esküvői meghívókhoz"... na bumm! de mindegy, maradtunk az ötletünknél, nekünk tetszett, és "egyedi" maradt. (o;

A szöveg és kép:
egyszerűen worldben készült, a bohemian typewriter nevű betűtípussal, ami nagyon szépen utánozza az írógépet. Íme maga a world dokumentum:

A kép pedig egy korabeli képeslapról került scannelésre és formára igazításra, amin a templom látható még a felszentelés idejéből.
Az ebédre meghívottaknak külön betétlap került a meghívóba, amire az étterem címén kívül annak a templomból való megközelítését elősegítendő, kis rajzolt térkép is került.

A térkép viccesen készült: sütőpapírt tettem egy turistatérkép fölé, alkoholos filctollal átrajzoltam az útvonalat (minden bekötőutat 0,5-1cm-re kihúztam), majd szabad kézzel megrajzoltam a templomot, az éttermet, és pár fontosabb pontot még. Ezt bescanneltük, kicsit effekteltük, hogy színben is stimmeljen, majd ez is a world dokumentumba helyeztük el.

A meghívó összeállítása:
Hát, megpróbálom leírni, de lehet, hogy a képek többet fognak segíteni. (o;
mindig kb. 20-30 darabos turnusokkal dolgoztunk egyszerre, amik kb. egy-egy estét jelentettek (és még ragasztás, súlyozás ügyileg is kezelhetőek voltak)
1. Először is kinyomtattam a meghívókat, a csipkéből pedig akkora darabokat vágtunk le, hogy a papírok mindét oldalon 2-3 centivel túllógjon.
2. a meghívókat félbehajtottuk, és egy fa vonalzóval "leéleztük".
3. a csipkét papírlapra fektettük, és egyenletesen lefújtuk ragasztóval...
4. ... majd a lehajtogatott meghívókra fektettük...
5. ... és behajtottuk a végeit (ami a képen nincs, hogy ezt max kettesével lehet csinálni, és érdemes az elkészülteket lesúlyozni azonnal valami jó vastag könyvel - de tegyünk közéjük fehér papírlapokat! )

6. a meghívót szétnyitva egyenletesen lekentem ragasztóstifttel (a spray-tól hullámos lett!), külön figyelve a csipkét...
7. ... majd azonnal a ragasztás után a meghívó gerincét is meghajtottuk, leéleztük
8. és egy éjszakára lesúlyoztuk az egészet, hogy száradjon, ragadjon meg jól

A boríték hajtogatás:
no, ezt meg sem próbálom leírni... íme képekben:

A csomagolás:
minden meghívót borítékba rajtunk, átkötöttünk rafiával, amire előzetesen felkerült a meghívó felíratok is (ezeket a meghívó papírjából készítettük, egyesével írtam meg őket töltőtollal).

Utána pedig jött a pecsételés. Maga a "pecsét" hát, hogy is mondjam... elég sufnitung lett, de hát erre pont tökéletes volt: egy lapos végű tollra bluetech-kel ragasztottuk rá a pénzérmét, és így nyomdáztunk vele. minden egyes pecséthez megvolt a rituálé: amíg Párom WD40-nel befújt egy pepírzsepit, ebbe tunkodta a pénzt (leoldja az esetlegesen rajtamaradt viaszt + hűti is!), én addig csepegtettem a viaszt, majd az orra alá toltam, ő rányomta, megvártuk, hogy kicsit hűljön, majd jött a következő. Kb. 10 pecsételés után jött némi kényszerű szünet, mert a pénzérme túlságosan felmelegedett, és akkor már nem vált el szépen a viasztól.

És igazából itt lett kész a meghívó. De pár hanglatképet azért még megmutatok róluk. (o;

---