Nyerskrumplis gombóc

Ezzel az étellel én még csak otthon találkoztam, kis falumban. Azt tudom, hogy anyukáméknak a szomszéd néni tanította meg (nagyszüleim költöztek csak a faluba, eredetileg nem odavalósiak voltunk), és szerintem maga a tökély. Főleg másnap, pirítva. Igen, mint a tócsi. (o;

A nevét én csak így ismerem, ez már csak a nyerskrumplis (így egybe) gombóc.

Elkészítése pofonegyszerű, maga az étel olcsó és tápláló. Pont mint ahogy egy jó falusi ételtől elvárjuk.

A krumplit meghéjazzuk, lereszeljük (vagy az életveszélyes és harapós reszelőn, ami ilyen felnyitott x-ekkel van tele, vagy a botmixer aprítójával... én ez utóbbit szoktam preferálni), némiképp sózzuk, és annyi lisztet adunk hozzá, hogy egy keményebb tésztát kapjunk. Megjegyzem, ez SOK lisztet fog jelenteni.

Utána hógolyó méretű gombócokat formázunk belőle, és forrásban lévő vízbe tesszük őket. Óvatosan kell, mert először letapad, azt picit át kell mozgatni, de utána már nem lesz velük gond.

Kvázi hosszú idő kell nekik, de cukik, mert a felszínre jövetellel jelzik, ha elkészülnek. Kiszedjük, lecsepegtetjük.

Frissem szinte krémesen puha, ilyenkor nagyon finom pörkölthöz, rozsdás marhához, töltött káposztához.

A hűtőben napokig eláll, felszeletelve (vágáskor elég tömör és kemény lesz), és némi zsiradékon megpirítva pedig a "tökéletes krumplis étel". Kívül ropog, belül puha; sajttal, tejföllel önállóan is jó, de pörkölthöz is igazán kiváló kísérő így is.