Sertéssült paradicsomos káposztával
Ennek az ebédnek az elkészítése egyfajta szüzesség-elvesztésnek is felér. Nagyon sok mindent sütöttem/főztem már, de az egészben sült sertés mindig is mumus volt. "olajban süssük meg az oldalát pár perc alatt, hogy a zamat bent maradjon, aztán pároljuk, végül süssük zsírjára"... hát köszönöm. Az elmélet stimmel, de ebben az egy mondatban három olyan dolog van, amit né még soha...
Eddig. (o;
Egyik szombaton vizsgázni voltam a suliban, párommal kocsival mentünk ki, és hazafelé valamilyen tarcsán beugrottunk egy útszéli piacra, ahol vettünk káposztát, céklát, no és sertéshusit is. (azt hiszem karaj, de csak arra emlékszem, hogy a hentes ezt mondta egészben sütéshez (o:0 )
Az elkészítés pedig "ahogy a nagy könyvben meg van írva" történt, de azért leírom a receptet, úgy kerek a világ. (o;
Szóval a húst kívülről megsóztam, ás állni hagytam kicsit. (gyakorlatilag ezzel kezdtem, és addig állt, amíg a hagymát, káposztát meg nem pucoltam, fel nem vágtam)
Serpenyőben xxx dkg zsírt hevítettem, majd ebben a hús minden oldalát (ja, mintha persze egy hengeres puha dolognak oldalai lennének... szóval inkább úgy mondom, hogy három részletben, körbe) megpirítottam 3-3 perc alatt.
Utána felöntöttem 1-2 dl vízzel, és hozzáadtam 2 fokhagymát és 2 darab négybe vágott kisebb vöröshagymát. És az egészet még megfejeltem 2 evőkanál házi, sóban eltett darált paprikával. (no.. itt az eltérés.. a receptes könyv piros aranyat ír.. de az tiltólistán van nálam, mert szerintem totál ehetetlen dolog)
Ezután jött a lefedve párolás: a vizet mindig pótoltam, illetve egyszer a húst is megfordítottam, mert az alja picit pirult, és hogy egyenletes legyen. Nem is tudom, kb. egy óra, egy óra húsz percet pároltam.
Fedő levesz, vár. Ez a zsírjára sütés, mint rájöttem. Merthogy a fedő levétel után kb. 2 perc kellett, hogy már sisteregve piruljon. Szépen körbeforgattam a húst, hogy egyenletes aranybarna legyen. A hagymás-paprikás szósszal meg kenegettem.
Utána a hús ment a tálra, alufóliával lefedve kb. 20 perce. (ez volt a paradicsomos káposzta elkészítésének tevékeny része)
A hagymás-paprikás masszát villával krémesre törtem (nem kellett rajta sokat), majd kis tálba raktam. A hús az állás alatt még engedett levet, ezt is hozzáöntöttem, majd hűtőben megdermesztetem: komolyan a legfinomabb dolog, amit egy puha kenyérre tenni lehet! (o;
A paradicsomos káposztáról kettő dolgot lehet elmondani:
1. ehető lett
2. nem lett igazán jó... hiába raktam bele a receptet pontosan követve a az alapanyagokat (még a sót is kimértem!), valahogy ízetlen lett. Ráadásul elkövettem azt a hibát, hogy a rántást zsírral csináltam, viszont inkább az olajjal főzéshez vagyok szokva (húsok alá szoktam zsírt), és a zöldségételként kicsit nem oda illő íze volt számomra.
De persze nem lett ehetetlen, és kifejezettem élveztem a magyaros konyhaművészetet. (o;
Párom meg értékelte, hogy végre "húst" ehetett, nem csirkét.
Eddig. (o;
Egyik szombaton vizsgázni voltam a suliban, párommal kocsival mentünk ki, és hazafelé valamilyen tarcsán beugrottunk egy útszéli piacra, ahol vettünk káposztát, céklát, no és sertéshusit is. (azt hiszem karaj, de csak arra emlékszem, hogy a hentes ezt mondta egészben sütéshez (o:0 )
 |
| az a bizonyos hús |
Szóval a húst kívülről megsóztam, ás állni hagytam kicsit. (gyakorlatilag ezzel kezdtem, és addig állt, amíg a hagymát, káposztát meg nem pucoltam, fel nem vágtam)
Serpenyőben xxx dkg zsírt hevítettem, majd ebben a hús minden oldalát (ja, mintha persze egy hengeres puha dolognak oldalai lennének... szóval inkább úgy mondom, hogy három részletben, körbe) megpirítottam 3-3 perc alatt.
Utána felöntöttem 1-2 dl vízzel, és hozzáadtam 2 fokhagymát és 2 darab négybe vágott kisebb vöröshagymát. És az egészet még megfejeltem 2 evőkanál házi, sóban eltett darált paprikával. (no.. itt az eltérés.. a receptes könyv piros aranyat ír.. de az tiltólistán van nálam, mert szerintem totál ehetetlen dolog)
 |
| a sütés |
Fedő levesz, vár. Ez a zsírjára sütés, mint rájöttem. Merthogy a fedő levétel után kb. 2 perc kellett, hogy már sisteregve piruljon. Szépen körbeforgattam a húst, hogy egyenletes aranybarna legyen. A hagymás-paprikás szósszal meg kenegettem.
Utána a hús ment a tálra, alufóliával lefedve kb. 20 perce. (ez volt a paradicsomos káposzta elkészítésének tevékeny része)
A hagymás-paprikás masszát villával krémesre törtem (nem kellett rajta sokat), majd kis tálba raktam. A hús az állás alatt még engedett levet, ezt is hozzáöntöttem, majd hűtőben megdermesztetem: komolyan a legfinomabb dolog, amit egy puha kenyérre tenni lehet! (o;
 |
| a hátramarad hagymás-paprikás zsír... a tökéletes tunkolnivaló (o; |
1. ehető lett
2. nem lett igazán jó... hiába raktam bele a receptet pontosan követve a az alapanyagokat (még a sót is kimértem!), valahogy ízetlen lett. Ráadásul elkövettem azt a hibát, hogy a rántást zsírral csináltam, viszont inkább az olajjal főzéshez vagyok szokva (húsok alá szoktam zsírt), és a zöldségételként kicsit nem oda illő íze volt számomra.
De persze nem lett ehetetlen, és kifejezettem élveztem a magyaros konyhaművészetet. (o;
Párom meg értékelte, hogy végre "húst" ehetett, nem csirkét.
 |
| a tányéron: egészben sült sertéskaraj paradicsomos káposztával |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése