Szezámmagos kenyér

Az egész úgy kezdődött, hogy a hétvégén felmentünk Pilisszentkeresztre sétálni egy kicsit az őszi erdőben. 

a szurdok

Pontosabban tenni egy kört a szurdokvölgyben: felfelé a kiépített tanösvényen, vissza pedig a szurdok út felőli oldalán található gyalogösvényen (innen gyönyörű a kilátás!).

kilátás a visszaúton

Nagyon szeretem, igazán hangulatos a völgy a patak fölött átívelő hidakkal, a sárga falevelekkel... szóval aki teheti, az menjen el ide, igazán jó kikapcsolódás. A déli bejáratánál van parkoló, tábortűzrakó hely is, szóval igazi kis családi kikapcsolódás tud lenni.

Félúton szedtünk kökényt is, most még in process, de majd elárulom, hogy mit készítettem belőle.

Odaúton, Csobánka után nem sokkal kiszúrtam az út jobb oldalán egy "kecskefarm" feliratot. Erre azonnal rábuktam, hogy mi márpedig kecskesajtot fogunk venni. Szóval hazafelé meg is álltunk és bevásároltunk egy liter kecsketejet (uhh.. ez nagyon rossz: az eleje tej, de az utóíze nagyon-nagyon kecske ízű.. nekem nem jött be, de párom nyakalta), egy kisebb fokhagymás és egy ugyanekkora snidlinges sajtot.

No, és ezekhez kellett valami finom és semleges házi kenyeret sütnöm. Így született a szezámmagos kenyér.

Az alaprecepthez nagyon picit nyúltam csak hozzá: volt otthon egy jó marék szezámmagom, azt serpenyőben szárazon megpirítottam kicsit (könnyű felismerni, hogy mikor van kész: a forró magocskák kartácstűzként kezdik beborítani a konyhát), majd az aprítógéppel kicsit összezúztam (nem lett liszt finomságú, csak úgy kb minden mag megfeleződött). No, ezt a szezámőrleményt adtam még a liszthez. Az olaj napraforgóolaj volt, viszont a víz egy részét (kb. 0,5 dl) joghurttal helyettesítettem.

A képeken pedig jól megfigyelhető, hogy mi történik akkor, amikor az ember lánya túl mélyen vágja be a kenyér tetejét. De mit tegyek, olyan jó éles a penge, és olyan szép, ahogy a kelt tésztát vágjuk... (o;

És a vacsora sajtostól-kenyerestől: