Üvegbe zárva: tárkony

A tárkony az erkélyünk nagy túlélője. Annyira, hogy tavasszal már a felét el kellett ajándékoznom, de még azok után is hatalmas bokrot hajtott. Annyira, hogy most drasztikus lépésre szántam el magam: annak az ölnyi bokornak a felét, ami jelenleg a mi futótárkonyunkon volt, levágtam, és felfűztem száradni.

Aztán, miután nekiállt vadul újra hajtani, a másik felét és szárításra ítéltem. Az első kör már elkészült, a második még szárad. Az elsőnek 1-2 hét kellett neki, de nem volt olyan iszonyatos kánikula. Azt csináltam, hogy amikor már megszáradt 95%-ra, akkor pár órára kitettem napra, hogy igazán zörgős, és jól morzsolható legyen. Aztán egyszerűen a szárakat az ujjaim közé fogva lehúztam a leveleket. Picit összemorzsoltam, majd üvegbe töltöttem.

Télen majd jó lesz a ragulevesbe, és mellesleg igazán szívet melengető érzés a fűszeres polcon a saját "terményeimet" látni. (o;