Sütőtökös-chilis kenyér

Még a hó eleji bevásárlás alkalmával cipeltem haza az idei első sütőtökömet, de aztán szegényke az asztalon ragadt dekoráció gyanánt. Máig.
Holnap vizsgázni megyek, szóval ma tanulás van. De a sütőtöknek nem tudtam ellenállni nagy buzgalmamban, szóval az egyik szünetben felkockáztam és bezsuppoltam a sütőbe. Ilyenkor úgyis folyamatosa rágcsálok, akkor legalább egészségeset egyek. (o;

Szóval elkészült a sült sütőtök. Viszont azt már úgy elterveztem, hogy sütőtökös kenyeret fogok készíteni, ezt  a tervet meg csak nem lehet úgy sutba dobni. Szóval délutáni szünetben nekiálltam a kenyérdagasztásnak. A jól bevált receptemtől csak némiképp tértem el: az élesztőt kb. 1 dl vízben futtattam fel, a többi nedvességet ugyanis a pürésített sütőtök adta. Fűszerként még chilit adtam hozzá (sajnos még nem házi, az még szárad), az olaj pedig most tökmagolaj volt. Nagyon szép narancsszínű színe lett a tésztának.
A szokás módon dagasztottam-kelesztettem-átgyúrtam-kelesztettem-vágtam-kelesztettem-sütöttem.
A sütőben alufóliát terítettem rá (csak "rádobtam" egy lapot, hogy tudjon nőni, ne akadályozza, csak a hőt mérsékelje épphogy), mert picit gyorsan pirult a teteje.
Igazából nem tudom eldönteni, hogy jó-e a kenyérnek, hogy nagyobb tálba sütöm: jobban szétterpeszkedik így, és kevésbé lesz magas. Bár gondolom ízlés dolga...

A mintázás még elég kezdetleges... de ha valaki felismerni vél benne egy tököt, az nem a véletlen műve.
Még van mit gyakorolni. (o;