Barackos méhkas süti

Kaptam egyszer egy fénymásolt receptes könyvet, amiben csupa-csupa sütés nélkül elkészíthető süti volt, többek között a "méhkas süti" néven futó is. Ez már akkor is tetszett, csak hát sajnos a leglényegesebb dolog hiányzott hozzá: a méhkas forma.

Szóval el felkerült a konyhai bakancslistámra, de nem egy túl előkelő helyre.

Aztán...

Páromat felvették Győrbe villamosmérnök Msc szakra, és elkísértem a beiratkozásra. Aztán a városban sétálva, az egyik bolt kirakatában megláttam a hőn áhított formákat. Azonnal akcióba is lendültem.

A recept roppant egyszerű, igazából csak az a nehezítés benne, hogy rengeteg idő egyesével elkészíteni a méhkasokat (persze csak akkor, ha az ember olyan maximalista, mint én, és ragaszkodik hozzá, hogy márpedig a kisci formának vannak a legszebb arányai...).

Interneten böngésztem kicsit, és az alapreceptet csak egy kis barcklekvárral tunigoltam meg. (fogyjon végre alapon)

25 dkg darált háztartási kekszet, 15 dkg porcukrot elkeverünk, majd 10 dkg olvasztott margarint, 4 ek sárgabaracklekvárt, 2 ek rumot és 1 ek tejet hozzáadunk. Összegyúrjuk.

Ezek után jön a macerásabb rész. Féltem attól, hogy beleragad a massza a formába: jelentem, ilyen nem történik. Viszont 3-4 kasonként kezet kell mosni és törölni, mert ha nem száraz az ember keze, akkor a sárga massza sokkal nagyobb vonzódást érez a tunkoló ujjunk, mint a műanyag forma iránt, és richtig nem hajlandó bent maradni a helyén.

És végül a kész művek: