Az erkélyfal, mint kihasználható felület

Erkélyfüggők vagyunk. Ez most pont már viccesen kétértelmű, de arra gondolok, hogy a lakás kiszemelésekor is már kardinális pont volt az erkély megléte. (Hát igen: ez az egy ige volt elmondható arról a 30 év alatt megszürkült falú, galamblakta loggiáról, ami ehhez a lakáshoz tartozott. De mi szerettük az első perctől fogva.)

Először is kifestettük fehérre. Ez csak első látásra volt könnyű feladat, de egy széken állni a kilencediken, és a fejed fölött pemzlizni az ecsettel a korlátnál... ott már annyira nem volt természetes a mosolyunk.

Eredetileg beton virágláda is tartozott az erkélyhez, de ezt mi már nem láthattuk. Így a műanyag ládák jöhettek csak szóba, bár ezek rögzítésén párom és apósom heteket matekozott. De az eredmény esztétikus és biztonságos lett. (három sodrony, amik még szemescsavarokkal is össze vannak fogatva a ládák között... tőlünk aztán semmi le nem esik, az tutik)

Utána beszereztük az tökéletes asztalt az IKEÁból. Azért tökéletes, mert összecsukva pont befér az erkély párkánya alá (még az esőtől is védi valamennyire), kinyitva viszont pazar lakomákat lehet csapni rajta. És az sem mellékes, hogy ez között a két állapot között egy könnyed mozdulat, és max 5 másodperc a különbség.

No meg az a hat fiók sem piskóta: elnyelnek mindet a gyufától a poháralátétekig, a szalvétától a szappanbuborék-fújóig.

Kettő tuningot azért ezen és végrehajtottunk: lepácoltuk teak színűre, és minden lábára kapott kereket párom által. Így már mozgatni is gyerekjáték lett. Baromi büszke vagyok erre az ötletre.

A megörökölt székek felújításáról pedig már itt is beszámoltam.

No és akkor a lényeg: az ajtóval szemközti hatalmas (immár) hófehér fal, ami úgy igényelt valamit.
Párom roppant mód kitartó módon ragaszkodott az IKEA fali paneléhez, de végülis némi családi ráhatással sikerült meggyőzni, hogy raklapokból is lehet jót csinálni. Ha nem jobbat. (Tudom én, hogy nem meggyőztük, csak beadta a derekát, de a végeredményt látva azért bízom benne, hogy már nem fáj a szíve utána.)

Az internet nyüzsög a raklapos ötletektől, ezeket végigcsemegézve mi is megálmodtuk a miénket. Azt találtuk ki, hogy játszva kicsit a térrel, nem mindenhol hagyjuk meg a raklap "lábait" polcnak. És ezt meg is terveztük, persze miben másban, mint Excelben. (o;

Após segített nekünk raklaphoz jutni, így kezdődhetett is az érdemi munka. Párom felcipelte az erkélyre őket (hol máshol csinálnák ezt ugye? (o; ), és napokon keresztül, munka után hősiesen küzdött az elemekkel. Kiderült, hogy a raklapot nem is olyan könnyű szétszedni, mint ami elsőre látszik. Bazi vastag és erős szegek tartják, de az én emberem megküzdött velük: a hét végére elkészült a nyers váz, a megfelelő helyen levagdosva, a megfelelő lécek kiütve. És még arra is figyelt, hogy az általam oly szépnek tartott beégetett jelzésekből is a szépek megmaradjanak.

Aztán eljött még csak a java! És mi átcihelődtünk párom szüleihez, mivel ott van kert. És jött a hajrá: minden ládácska kapott egy aljat (ehhez kellet egy negyedik raklap is donornak), mindenhol megcsiszoltuk, végül mindet lepácoltuk teak-re. Ez persze csak így leírva ilyen egyszerű, a valóságban egy egész napunk ment rá. De végre készek lettek! Sok tanulságot nem tudok mondani, minden adja magát. Talán egyetlen: mindenhol meg kell csiszolni a fát, mert ahol nincs, ott olyan szinten szívja magába a pácot, hogy szinte semennyi nem lenne elég hozzá. Szóval a másodiknál már a hátlapot is csiszoltuk. (o;

És a véghajrá is eljött: párom apukájával karöltve egy délutánon felfúrták a falra. Én meg hazaérve majd összepisiltem magam a gyönyörtől. Azonnal be is kezdtük lakni: gyertyatartók, kerámiafigurák kerültek rá.

Tervben pedig még szerepel egy kültéri gömblámpasor és a növények beültetése is. De ez már egy következő poszt lesz. (o;