Udvarhelyi fatál

Anyukámnak most van a születésnapja, és idén olyan ajándékot tudtam neki adni, aminek azt gondolom, hogy nagyon örült.
A pirogravírozás első próbálkozása jól sült el, így az ötlet adódott: neki is csináljunk egyet. Ráadásul ők (párjával) pont a természetközeli étkezés hívei... szóval a fa, mint tál-alapanyag, jó választás lesz.
A minta is adta magát - szintén csak érdeklődésüknek megfelelően - valami magyar népi motívumot szerettem volna rá. 20 perc interneten való magyaros minta utáni szörfözés után rájöttem, hogy nekem lapul valahol egy 1970-es kiadású népművészeti mintagyűjteményem, Udvarhelyi varrottasok néven. Na, ennél keresve sem lehetne jobbat találni, mert ezek igazi párnák másolatai, és nem a most oly divatos, ám semmi köze a valósághoz kalocsai... Szóval vadásztam egy szimpatikus mintát az albumból, kicsit átszabtam, hogy a tálra passzoljon, aztán már készült is az ajándék.
Megszenvedtem vele, mert piszok kemény volt a fa, és nehezen / lassan égett meg. (az első tál a Macskafogó, a második a Sorstalanság teljes hosszát igénybe vette... ha valakit érdekel)
Persze kettő, mert hát ketten vannak, és ha már egy nőnek tálat adunk, akkor azt ugye úgy kell, hogy az otthon melegét (ebédjét) megosztani is tudja az otthoniakkal... szóval jutott párjának is. (o;
De a lelkére kötöttem, hogy használják is!
Pár fázisfotó:

 És az elkészült műről egy közeli még külön. (mert a blogger valamiért a hosszú képekből valami aberrált-átméretezett förmedvényt hoz létre, és legyen mégiscsak normális méretben is látható)